A városi lét szépségeit az év bármelyik szakaszában lehet élvezni, főleg ha az ember olyan csodás helyen lakik, mint Budapest. Ám néha besokallok és ilyenkor egy spontán kis kirándulásra van szükségem, ami után feltöltődve tudom folytatni a napi teendőimet. Egy romantikus piknik, rakparti séta, gellérthegyi csillagnézés is kikapcsol, de nagyon szeretem bejárni a környéket. Budapest közelében szerencsére rengeteg szépség adódik, ahova érdemes rövid kirándulásokat tervezni. Itt van például Szentendre, a kacskaringós zeg-zugos ékszerdoboz, ahol minden kis szeglet történetet mesél és az utolsó kis részletig mindent áthat a művészet és a kultúra. A település eredete egészen az ókorig nyúlik vissza, ezért bővelkedik felfedezni való kincsekben.
Az alkotóművészek szeretik ezt a nyugodt miliőt, nem véletlen, hogy Szentendrét a festők városaként is emlegetik. Az óváros macskaköves kis utcáin máshogy fénylik a napfény, a spalettás ablakok és díszes kapuk a múltról regélnek, a fagyi mesésen nyárízű. Az élmény minden érzékszervünkre hat: az ízek, színek, hangulatok egész évben kiapadhatatlan ihletforrást jelentenek.
A barokk, rokokó és copf stílusú kis paloták üde kavalkádjának, a különleges árukészletnek és az apró üzletek barátságos tulajdonosainak köszönhetően mindenhol otthon érezhetjük magunkat. Szentendre az 1870-és évekig Magyarország legkisebb városa volt, a sokszínű épületeket szerb kereskedők népesítették be: alul volt az üzlethelyiség, fent élt a család, a magas padlástér pedig áruraktárként funkcionált. A tarka házakban galériák, múzeumok, régiségboltok működnek és érdemes ellátogatni a Skanzenbe, hazánk legnagyobb szabadtéri gyűjteményébe is. Érdekesség, hogy hatféle templom található itt, ami szintén az idetelepült nemzetiségek sokszínűségét mutatja.
Egy hosszabb séta után jól esik az árnyékos zugokban megpihenni, a Dunakorzó szabálytalan kövein ücsörögve elmélkedni, vagy a Bükkös-patak kacskaringós tanösvényén az élővilágot felfedezni. Mindezt persze a Levendula kézműves fagylaltjainak társaságában, amelyek különleges ízeiért aznap kétszer álltunk sorba.
Ha itt jártok, ne hagyjátok ki a Szamos Cukrászda édességeit és vigyetek magatokkal egy cserepes virágot, melynek földjébe belerejthetitek legféltettebb kívánságotokat. Ezután nincs más dolgotok, mint várni, hogy valóra váljon és néha-néha visszatérni a Virágok és Kívánságok terére, hogy lássátok, mennyit fejlődött a növény.
A Duna-part éttermei esténként megtelnek, a nyüzsgő hangulat egy tengerparti kis falucskára emlékeztet, bár hétközben kihaltabb a város, nem hemzsegnek a turisták. Tökéletes program, ha pár órára szeretnétek kiszakadni a fővárosból! :)
Ruha: H&M, kosár: MANGO, cipő: TAMARIS, napszemüveg, ékszerek: VINTAGE
Photo: Nagysolymosi Gábor
0 megjegyzés