Szédületes, mennyit változott a világ. A közösségi oldalakat görgetve úton-útfélen hirdetésekbe botlunk, megtudhatjuk, hol van leárazás, milyen kulturális programokra érdemes ellátogatni, vagy melyik városban koncertezik éppen a kedvenc zenekarunk. De gondoljunk csak bele, hogy jó száz evvel ezelőtt csupán a hirdetőtáblák jelentettek ilyen jellegű tájékozódási lehetőséget az embereknek. A korszak legendás alkalmazott grafikusának, Faragó Gézának legismertebb munkái hitelesen mesélnek a XX. század elejének hangulatáról. A színes plakátokból - melyek művészi alkotásként is aposztrofálhatóak - két tucatnyi ritkaságot állítottak ki a Várkert Bazárban.
A festőként, karikaturistaként, illetve színházi jelmez- és díszlettervezőként is ismert Faragó egyedülálló képi világával és különleges humorával ragadja meg saját korának viszonyait. A kiállítás igazi csemege, egy könnyed sétával összeköthető nosztalgikus időutazás, mely során egy megelevenedő történelemkönyv lapjai között lépkedhetünk.
Faragó Géza párizsi művészeti tanulmányai alatt a híres iparművész és plakáttervező Alfons Mucha osztályába került, aki rendkívül nagy hatással volt rá. 1903-as hazatérése után sorra kérték fel színházi- és kereskedelmi plakátok tervezésére, sajtórajzokra, karikatúrák készítésére. Karakteres orrával, sűrű kefeszerű bajszával a pesti kávéházi és éjszakai élet közismert alakja lett, majd szűk 10 év múlva már több színház foglalkoztatta díszlet- és jelmeztervezőként.
A modern plakát megteremtője Jules Chéret francia művész, akinek 1896-os színes falragaszait a műfaj úttörőiként tartják számon. A frekventáltabb területeken elhelyezett darabokat a litográfia technikájának köszönhetően nagy példányszámban tudták olcsón és könnyen előállítani, ezáltal a nyomatok ellepték a nagyvárosok utcáit.
Az utca embere tehát ekkor botlott bele először a művészetbe. A járókelők igényes hirdetőoszlopokról tájékozódtak a századfordulóra világvárossá nőtt Budapest nyüzsgő életéről: álarcosbálokról, jótékonysági eseményekről, a mulatók és színházak legújabb műsorairól, valamint a fényes üzletek lehetőségeiről.
A pezsgő éjszakai élet - mely a Bajcsy-Zsilinszky út, Teréz körút és Király utca háromszögének szórakozóhelyein és magánlakásain zajlott - kiapadhatatlan ihletforrást jelentett a művész számára. A revük világa különösen közel állt hozzá, rendszeresen készített plakátokat a Fővárosi Orfeum, majd később a helyén működő Fővárosi Operettszínház műsoraihoz, sőt néha konferansziéként, vagy egy-egy humoros szerepben fel is lépett. Munkáiban ekkor már a szecessziósan hullámzó nőalakok helyét a francia Henri de Toulouse-Lautrec és Jules Chéret munkáira emlékeztető harisnyás, nagy kalapos hölgyek vették át.
A termékek népszerűsítéshez általánossávált az impozáns nőalakok szerepeltetése. A Neuschlosz Butor és a Tungsram hirdetésein is divatos városi hölgyekkel találkozhatunk. A legelőkelőbbek ekkortájt a színésznők által is kedvelt első budapesti nagyáruházból, a Holzer Divatházból szerezték be toalettjüket.
A plakátritkaságok egy izgalmas és hozzám különösen közel álló korszak meghatározó alkotásai. Esztétikai funkciójukon túl betekintést engednek a XX. század első évtizedeinek bohém, titkozatos, botrányokkal és pletykákkal tarkított életébe. Megidézik a századelő hangulatát és ikonikus helyszíneit, például a Törley pezsgőgyárat, a Goldberg textilgyárat, a Dreher és Maul Kakaó és Csokoládégyárat, ahol először készült csokis parány, vagy az 1926-ban megnyílt mozgólépcsővel is rendelkező Corvin Áruházat.
Photo: Nagysolymosi Gábor
0 comments:
Megjegyzés küldése