Azon tűnődtem a telefonom mappáiban keresgélve, hogy a töménytelen mennyiségű képpel együtt vajon elraktározható mindaz, ami valóban fontos? Kétségtelen ugyanis, hogy a fotók emlékezetes pillanatokat örökítenek meg, ám hiába dokumentálnak tájakat, tárgyakat és embereket, valójában csak a történetek parányi szilánkjait mesélik el. Egy dallam, íz, illat vagy érzés viszont sokszor olyan intenzíven belénk tud ivódni, hogy akár hatással lehet az egész életünkre.
Még ma is tisztán emlékszem az első repülőutamon a füldugulásomra, az idilli verőfényes napsütésre, amikor Ausztriában mezítláb hógolyóztunk és az első találkozásomra egy szaladgáló yorkie-val. Akkor még abszolút nem sejtettem, hogy ez az aprócska szőrgombóc mennyire széles skálán fogja tudni kimutatni a szeretetét. Hogy hány olyan pillanattal fog megajándékozni, ami segít az életet lazábban felfogni, mert vele bármilyen komolynak hitt szituáció egy másodperc töredéke alatt képes átfordulni viccbe.
Kisgyerekként imádtam lapozgatni a családi fotóalbumokat, majd később összeállítani őket. Napokon keresztül válogattam és szortíroztam a cipősdobozokban katonás rendben sorakozó képeket, ragasztottam, írtam és rajzoltam, ezért egymás után teltek meg a könyvek kopott szélű emlékekkel. De ennél is jobban vágytam egy olyan polcra, ahol az életem fontos momentumai egymás mellett sorakozhatnak, mint a kamrában a befőttek. Úgy képzeltem, hogy egy-egy üvegbe zárt élmény felidézéséhez csak le kell tekernem a tetőt és az elraktározott történetek máris újraélednek.
Hála a kutyusunknak, hétköznapi csodákban bőven van részünk. Megtanít értékelni a legalapvetőbb dolgokat: izgatottan várja a reggeli első napsugarakat, hogy a teraszon napozhasson, imád a harmatos fűben szaglászni és diadalittasan gázol végig a pocsolyákon. Elképesztő, mennyire kitartóan képes szakadó esőben sétálni, ezredszerre is ugyanolyan lelkesen hozza kedvenc játékait és esténként megelégszik azzal, ha hozzánk bújik. Mert neki mi vagyunk az egész világ.
Alapvetően igyekszem minden szituációnak a pozitív oldalát keresni, de egy vele közösen eltöltött fél óra elég ahhoz, hogy teljesen kicserélődjek. Lehetek bármennyire fáradt, rosszkedvű vagy szomorú, ő gondoskodik arról, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Ilyenkor igyekszünk kizárni a külvilágot, csak az itt és mostban létezni és akaratlanul átfut az agyamon, hogy milyen kevés dologra van szükségem ahhoz, hogy meglegyen a komfortérzetem.
Bár még mindig nincs olyan polcom, amin el tudom raktározni az emlékeimet, a fényképeket lapozgatva fel tudom eleveníteni a hozzájuk kapcsolódó érzéseket. Vissza tudom hozni a rakpartról végignézett naplementék szépségét, az út menti napraforgók táncát, a Római-parti hekk illatát, a szabadtéri koncertek semmihez sem hasonlítható eufóriáját és a csillagokkal telehintett égboltot. Hiszen a csodák nap mint nap körülvesznek minket, csak észre kell vennünk őket.
Felső, napszemüveg, gyűrűk: VINTAGE, szoknya: H&M, papucs: DEICHMANN, táska: NINI MOLNAR, szatyor: CUCC
Photo: Nagysolymosi Gábor
0 megjegyzés