Nagyon vártam, hogy jöjjön az igazi tavasz és vele a jó idő, de csak a kopár depresszióval tűzdelt fáradtság és a soha véget nem érő esőzés zúdult a nyakamba. Normál esetben ilyenkor már minden kivirágzik, a természet teljes pompájában tündököl, a vándormadarak is lassan hazatérnek. A hőmérséklet-ingadozás és a rengeteg csapadék viszont sejteti, hogy valami nem úgy működik, mint ahogy kellene.
Szervezetünk lassan kapcsol át tavaszi üzemmódra, bár igazi tavaszunk szinte még nem is nagyon volt. Ebben az átmeneti időszakban fontos, hogy a testünket és a lelkünket is trenírozzuk: egy hosszabb séta vagy túra kiüríti az elmét, a tiszta levegő pedig feltölti lemerült energiaraktárainkat. Pár hónapja egy olyan helyen kirándultunk, ami egykor fontos szerepet töltött be az életemben. Kicsit déjá vu-m volt, mint kislányként, amikor hármat pörögtem és gondolatban ott lehettem, ahol csak akartam.
A Budaörs körül elterülő dolomit hegykoszorú legmagasabb pontja, a Kő-hegy nemcsak a csodálatos kilátás miatt lopta be magát a szívembe. Több szempontból is meghatározó időszak volt az életemben, amikor egy nyáron át Márta szerepét játszottam a Budaörsi Passióban. A táj és ezek a kövek megannyi emléket őriznek kitartásról, szeretetről és a semmi máshoz nem fogható előadás végi euforikus állapotról.
Hihetetlen érzés volt estéről-estére ott állni a természet alkotta meseszép díszletben, ma pedig azzal szembesülni, hogy mennyire megváltozott azóta minden! 15 évvel ezelőtt még jó móka volt a Móriczról kibuszozni a próbákra, lépcső híján a köveken felsétálni a hegyre, majd a stábbulik után a csillagos ég alatt álomra hajtani a fejünket. Higgyétek el, nincs annál varázslatosabb érzés, mint amikor kézzel foghatóvá válik, hogy a természet a miénk.
Elszomorít, hogy ezt nem élvezhetjük már sokáig, hiszen vágtázó léptekkel tesszük tönkre a környezetet. Felszámoljuk mindazt, ami egykor értéket képviselt, erdőket irtunk, beépítünk minden négyzetcentimétert, milliónyi fajt sodorva ezzel a kihalás szélére, a műanyag hulladékokat pedig kezelhetetlen mennyiségben halmozzuk fel. A klímaváltozás már nem pusztán egy feltevés, hanem nap mint nap a bőrünkön tapasztalható jelenség, ami boldognak egyáltalán nem mondható jövőképet vetít elénk.
Sokszor jár a fejemben, hogy mi lesz velünk és szeretett bolygónkkal, hogyha ez a tendencia folytatódik. Tényleg annyira nehéz lenne változtatni a szokásainkon és műanyag palackos ásványvíz helyett csapvizet inni vagy vízszűrő berendezést vásárolni? Autó helyett néha biciklire pattanni és többet sétálni a friss levegőn? Csak annyi élelmiszert vásárolni, amennyit valóban meg is eszünk, a bevásárláshoz pedig vászontáskát vinni nejlonszatyor helyett? Eszement költekezés helyett takarékoskodni az energiával és külön ládákba szelektíven gyűjteni a szemetet?
A gyors fogyasztás és az egyszer használatos eldobható használati tárgyak ideje le kell, hogy járjon! A legszennyezőbb iparágak egyike a textilipar, amely a globális széndioxid kibocsátás 10%-át adja. A poliészter kőolajból készül, ezért a lebomlási ideje körülbelül 1000 év. A ruhák festése a vizeket szennyezi és mivel az olcsó áru újabb és újabb adagok termelésére késztet, rengeteg a felesleg, amit ritkán van lehetőség újrahasznosítani. Ezért rajtunk a sor: meg kell tanulni értékelni a meglévőt. Új darabokat vintage üzletekből is be lehet szerezni, amire pedig már nincs szükségünk, azt elajándékozhatjuk, így fenntartva a körforgást.
Gyermekkoromtól kezdve természetes volt, hogy amink van, arra vigyázunk és csak annyi ételt szedünk a tányérba, amennyit megeszünk. A pazarlás, a haszontalan tárgyak vásárlása, megunása és kidobása nem jó tendencia, de mindenki képes változtatni! Egy kis kreativitással sok minden időről-időre átalakítható, az alkotás nemcsak kikapcsol, hanem a környezetünket is felfrissíti. A kertbe készíthetünk rovarhotelt és beszerezhetünk a méhek kedvéért levendulát vagy citromfüvet, mert az ő kihalásuk ökológiai katasztrófához fog vezetni. Csökkenthetjük a húsfogyasztást és átválthatunk az Ecosia nevű böngészőre, ami körülbelül 45 keresés után ültet egy fát. Én hiszek abban, hogy együtt sikerül megállítani ezt a folyamatot! :)
Kabát, gyűrűk: VINTAGE, ruha, sapka, fülbevaló: H&M, sál: BURBERRY, táska: STRADIVARIUS, bakancs: DEICHMANN
Photo: Nagysolymosi Gábor
0 megjegyzés