outfit

Hétköznapi csodák gyűjteménye / Collection of everyday miracles

hétfő, szeptember 09, 2019

Azon tűnődtem a telefonom mappáiban keresgélve, hogy a töménytelen mennyiségű képpel együtt vajon el tudom raktározni mindazt, ami valóban fontos? Kétségtelen ugyanis, hogy a fotók emlékezetes pillanatokat örökítenek meg, de hiába dokumentálnak tájakat, tárgyakat és embereket, valójában csak a történetek parányi szilánkjait mesélik el. Egy dallam, íz, illat vagy érzés viszont sokszor olyan intenzíven belém tud ivódni, hogy akár hatással lehet az egész életemre.

Még ma is tisztán emlékszem az első repülőutamon a füldugulásomra, a verőfényes napsütésre, amikor Ausztriában mezítláb hógolyóztunk és az első találkozásomra egy szaladgáló yorkie-val. Akkor még abszolút nem sejtettem, hogy ez az aprócska szőrgombóc mennyire széles skálán fogja tudni kimutatni a szeretetét. Hogy hány olyan pillanattal fog megajándékozni, ami segít az életet lazábban felfogni, mert vele bármilyen komolynak hitt szituáció egy másodperc töredéke alatt képes átfordulni viccbe.

Kiskoromban imádtam lapozgatni a családi fotóalbumokat, majd később összeállítani őket. Napokon át válogattam és szortíroztam a cipősdobozokban katonás rendben sorakozó képeket, ragasztottam, írtam és rajzoltam, ezért egymás után teltek meg a könyvek a kopott szélű emlékekkel. De ennél is jobban vágytam egy olyan polcra, ahol az életem fontos momentumai egymás mellett sorakoznának, mint a kamrában a befőttek. Úgy képzeltem, hogy egy-egy üvegbe zárt élmény felidézéséhez csak le kell tekernem a tetőt és az elraktározott történetek máris újraélednek.


Hála a kutyusunknak, hétköznapi csodákban bőven van részünk. Ő az, aki megtanít értékelni a legalapvetőbb dolgokat: izgatottan várja a reggeli első napsugarakat, hogy a teraszon napozhasson, imád a harmatos fűben szaglászni és diadalittasan gázol végig a pocsolyákon. Hihetetlenül kitartóan képes sétálni szakadó esőben, minden alkalommal ugyanolyan lelkesen hozza kedvenc játékait és esténként megelégszik azzal, ha hozzánk bújik. Mert neki mi vagyunk az egész világ.

Alapvetően igyekszem minden szituációban a dolgok pozitív oldalát keresni, de egy vele közösen eltöltött fél óra elég ahhoz, hogy teljesen kicserélődjek. Legyek bármennyire fáradt, rosszkedvű vagy szomorú, ő gondoskodik arról, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Ilyenkor igyekszünk kizárni a külvilágot, csak az itt és mostban létezni és akaratlanul átfut az agyamon, hogy mennyire kevés dologra van szükségem ahhoz, hogy meglegyen a komfortérzetem. Ciki vagy sem, így érzem tökéletesnek az életem. 

Bár még mindig nincs olyan polcom, amin el tudom raktározni az emlékeimet, a fényképeket lapozgatva fel tudom eleveníteni a hozzájuk kapcsolódó érzéseket. Vissza tudom hozni a múltból a rakpartról végignézett naplementék szépségét, az út menti napraforgók táncát, a Római-parti hekk illatát, a szabadtéri koncertek semmihez sem hasonlítható eufóriáját és a csillagokkal telehintett égboltot. Hiszen a csodák nap mint nap körülvesznek minket, csak észre kell vennünk őket.


Felső, napszemüveg, gyűrűk: VINTAGE, szoknya: H&M, papucs: DEICHMANN, táska: NINI MOLNAR, szatyor: CUCC
Photo: Nagysolymosi Gábor

You Might Also Like

0 megjegyzés